Beni_1 2012.09.26. 22:25

Miért pont Fúvi?

Vannak, akik ezt a nevemet nem ismerik (mondhatjuk viszonylag kevesen vannak, akik igen), így egy rövid rezümében leírom honnan, s kiktől kaptam ezt a nevet, miért ezt választottam, meg pár gondolatot, ami innen eszembe jutott.

Szóval a név eredete a 2005-2006-os évek valamelyikére datálható, amikor még pelyhedző állú kis főiskolásként ismerkedtünk egymással és egymás életével (na nem úgy, mert azért meg nem buzultunk). Cukorfalat barátaim egyből rám is aggatták a Fuvaros jelzőt, mivel főiskola előtt/alatt nemzetközi árufuvarozással is foglalkoztam. A Fuvaros elnevezésre viszont ezek a drága jó emberek (vagy emberszerű lények) rájöttek, hogy túl hivatalos és túl hosszú, így lerövidítették, és szeretetük jeléül becésítették is, így jött létre a valóban csodálatos és kedves név: Fúvi. Voltak más nevek is, melyeket rám aggattak, de ha azokat használnám, akkor nem Fúvi’s life-nak kéne neveznem a blogot, hanem Fúvi’ nights-nak és elég erősen korhatáros tartalommal futna.

De ha már megemlékeztem kedves újrakeresztelésemről, felidéznék pár rövid sztorit a fuvarozós érából, amikor még a magyar EU tagság is még tojáshéjjal a fenekén rohangált az ovi udvaron és ette boldogan az orrocskájából kipiszkált fikadarabokat, amikor még schengeni határról szó sem volt, és még a határőrök ellenőrizték az útlevelünket kilépéskor.

Történt ekkortájt, hogy valamikor 2004-2005 telén egy hideg éjjelen kilépésre jelentkeztem a hegyeshalmi határátkelőn. A határőr a -10 fokban odajött a kocsihoz, adom ki a résre húzott ablakon keresztül a benti 25 fokból az útlevelet, mutatja húzzam le az ablakot rendesen. Nagy duzzogva leeresztettem, majd szemügyre vette a fejem, és megkérdezte:

-Dohányáru, szeszesital, kávé, drogok?

-Köszönöm nem kérek semmit. (Na igen, ahogy az sejthető ezt -10 fokban hajnal kettőkor a határőr elvtárs nem tartotta olyan érfalrepesztően viccesnek, mint amennyire én azt gondoltam. Viszont mai szemmel nézve egy full 10-es trollkodásnak is beillik ez a válasz.)

-NA ODA ÁLLJON FÉLRE!!!!!

Hát ööö hogy is mondjam, elég csúnyán rákeféltem eme poénosnak szánt mondatomra, ugyanis tételes gépjármű- és áru ellenőrzést tartott. Ez abból állt, hogy kirángatott a jó meleg fülkéből, mindkét ajtót szélesre tárta, majd negyed órán át kutakodott benne, illetve a ponyvát ki kellett nyitni és a rakteret is végigtúrta. Eredmény: -10 fokra lehűlt sofőr fülke, és negyedóra ácsorgás a kocsi mellett a hidegben. Tanulság: ne packázz a karhatalommal, mert ők mindig a jó végén vannak az orálisan kényeztetett fallosznak.

Aztán történt egyszer egy szép nyári napon – épp a főnök fiával voltunk négykezesben (gy.k.: egy kocsival ketten, és váltottuk egymást) Lengyelországban – hogy a visszaútra egy icipicit túlsúlyosan (a max 1,5 tonna teher helyett volt rajta 2,1 tonna) sikerült elindulni. A fuvarszervező csaj szólt telefonon, hogy kerüljünk egy másik határ felé, mert ahol mennénk, ott mérlegelnek. A másik határ lenne kb 300 km kerülő, és át kéne menni az egész Magas- és Alacsony Tátrán. Na meg a lónak a faszát. Vagányak vagyunk, megyünk a közeli átkelőn. Cseh-lengyel határ, állunk a személyautó sorban (már ez is necces volt), beállunk a sorompó elé, mögötte átlósan fekvőrendőr, csehszlovák határőr jön szigorú fejjel. „Ahoj Poplacsek”, neked is szép napot. Mutassuk az útlevelet, bólint, nyitja a sorompót, elindulok óvatosan, de aztán a fekvőrendőrön ahogy áthaladtam, a túlterhelés miatt lengett egy olyat a kocsi, hogy Berki Krisztián fasorban nem volt ahhoz képest a londoni olimpián… Ez önmagában nem lett volna baj, ha a ponyva nem csapta volna meg úgy a sorompót, hogy az a határőr bódéhoz vágódott kb olyan hanggal, mint amikor egy 200 literes üres vashordót szívlapáttal telibe vernek. Belenéztem a tükörbe vajon határőrünk egyből rántja-e a fegyverét, vagy utánunk jön-e, de csak ennyit láttam/hallottam: „Áhhh mágyárszká” (és közben felénk legyintett). Hálistennek nem kapcsolt le minket már, és tarkón sem lőttek, de kicsit merész volt.

Viszont sajnos nem minden sztori volt csupa móka és kacagás. 2005. február 8. egy életre megmarad bennem. Történt, hogy február 7-én reggel értem haza Belgiumból, majd egy kis alvás után még aznap este elindultam felrakodni és irány Németország. Ez így azért az álmos könyv szerint nem jelent túl sok jót, de persze a fiatal hülyegyerek nem gondolkodik, megy. Ausztriában hajnal 3-kor Linz magasságában ittam egy kávét, hogy bírjam még az alvóhelyemig (még 80km), majd folytattam utamat. Aztán egyszercsak arra ébredtem, hogy valami kurva nagyot durran és iszonyatosan oldalba csap valami. Hát igen, a szalagkorlát nem kér bocsánatot… Sikerült egy egész kicsit elaludni, és egy 3 sávos szakaszon a jobb szélsőből sikerült az autópálya két oldalát elválasztó korlátot bepróbálni. Mindezt kb egy kilométerre a pihenőhelytől, ahol aludni szerettem volna. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon jó ívben kaptam oldalba a korlátot, így csak meghúztam a kocsi oldalát, és szerencsére fel sem borult, szóval tudtam folytatni az utat, de ezt az élményt senkinek nem kívánom. Közel egy évvel később azzal vígasztalt egy kamionos, amikor beszélgetés közben szóba került, hogy addig nem lesz senki igazi fuvaros, amíg legalább egyszer nem alszik el menet közben. Hát nem tudom, érdekes egy felfogás, de legalább tudom, hogy nem csak a baráti szeretet okán lettem Fuvaros, hanem rá is szolgáltam a névre.

Mindenesetre a legfontosabb alapszabályt megtanultam, a harmadik ásítás után megállni azonnal és aludni fél órát. És persze a biztonsági öv is alap, amiatt nem estem ki az ülésből és tudtam visszakormányozni az útra a kocsit. Ja, és ne vezessetek gyorsabban, mit ahogy az őrangyalotok repül.

(Na ez nagyon tanár bácsis befejezés lett, de úgy tanultam kedvenc magyartanáromtól, hogy a végén kell lennie tanulságnak. Cserébe a következő post róla, az általa tartott csodás magyar órákról és ilyen nyalánkságokról fog szólni.)

A bejegyzés trackback címe:

https://fuvislife.blog.hu/api/trackback/id/tr854805235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása