Pár hete egy nagyon kedves barátom felhívott azzal, hogy lenne egy 3 napos Németországi program a bajoroknál Sauerkrautdorfban, és volna-e kedvem tolmács és egyéb segítő jogcímen velük tartani. Épp ráértem a kérdéses időpontban, így persze hogy elvállaltam. A történet egyszerű, egy testvérvárosi együttműködés megalapozásán dolgoztak Szilvafalva (hátrányos helyzetű kistérség faluja az Alföldön) és Sauerkrautdorf (fejlett, gazdag bajor község) között. A 3 napos hétvégi túra ennek a projektnek a záró rendezvénye volt.

Pénteken annak rendje s módja szerint kora reggel elindultunk, hogy a szilvafalvai gyerekek (néptáncosok és rézfúvós zenekari tagok) kicsit világot lássanak, a két település közötti együttműködés beinduljon, a szükséges szerződéseket aláírják az érintett polgármesterek.

Az viszont már érkezéskor sejthető volt, hogy nem fog minden feltétlenül a legegyszerűbben lezajlani. Kezdődött azzal, hogy a szálláson a tulaj már morgott és azon pörgött, hogy a magyarokkal úgyis baj lesz, meg biztos variálni fogunk, meg lelakjuk a hotelt és egyébként is a kurva anyánkat, hogy ide merészelünk jönni pénzt költeni. Hagyjuk őt békén. (Egyből otthon éreztem magam, kicsit hasonlított a világhírű magyar vendégszeretetre.)

Az első este zavartalanul folyt, szinte már gyanúsan rendben volt minden, a levegőben érezni lehetett, hogy itt valami készül… Tipikus vihar előtti csend.

A második nap délelőttje is csodásan telt, megnéztünk egy fémfeldolgozó üzemet, és egy repülő múzeumot, senki nem veszett el, a múzeumban nem keletkezett kár, az ebéd isteni volt (itt jegyezném meg, hogy a bajorok a remek sörök mellett kiváló ételeket is készítenek). Ekkor még nem is sejtettük, milyen szürreális, már-már csehszlovák vígjátékokat idéző helyzetekbe kerülünk az este folyamán…

Délután Sauerkrautdorf korábbi polgármesterének 75. születésnapja alkalmából rajtaütés szerűen megjelentünk a születésnapi ünnepségén saját otthonában, egy tipikus kis bajor Bauerhof-ban (régi ház, nagy pajtával, traktorral, lószar szaggal). A fúvós zenekar már felálláskor hozta a kötelezőt, csak idézek pár sort a karmesterüktől: „Karcsikám bazdmeg dobod el azt a cigit, kiszállsz a buszból azt egyből rágyújtasz???” „Eresszétek már el az autókat baszki, nem igaz hogy nem tudtok semmit megcsinálni!” „Álljatok már be rendesen, hogy néztek ki, mit csináltok, HOOOVAAAAA MÉÉÉÉÉSZ??????” És akkor felrobbant az utca, a rezesek nekiálltak fújni, a dobosok verték a dobot, mintha muszáj lett volna, és bevonultunk a kertbe csak úgy, random módon. A család persze nézett, hogy WTF, de nem voltak olyan nagyon meglepve. (Gondolom egy 2000 fős kisvárosban minden nap megesik, hogy bemasírozik indulót fújva a kertbe egy 30-35 fős magyar rezesbanda…) Innen csak pár apró momentum:

-          Szilvafalva polgármestere (roma származású) az „Az a szép…” kezdetű ungarische magyar örökzöldet telitorokból énekelte a zenekart kísérve az ünnepelt arcába 1 méterről

-          Mikor megkínáltak minket, a dobos srác fél kézzel verte a dobot, a másikkal egy fánkot majszolt és láthatóan kurvára elégedett volt a helyzetével, vigyorgott mint a tejbetök.

-          A németek, amikor eljátszotta a zenekar a „Happy birthday to you” című örökzöldet, aminek a dallama egy és ugyanaz Ugandától Svájcig mindenhol, közölték hogy akkor ugyanezt MAGYARUL is tolja el a zenekar… Trollolooooo

Na de, innen elmentünk, a zenekar kapott 100 Eurót, öröm é bódottá. Következik az esti rendezvény helyszíne, a városka sport egyesületének épülete. Vacsora, majd koncert, tánc fellépés a helyi zenészekkel együtt.

A foci pályán épp egy meccs zajlott, első blikkre a kék és a sárga csapat mérte össze fotball tudását. Megjött a busz, leszálltunk, pont akkor rúgott a kék csapat gólt a tőlünk 3 méterre levő kapuba. 56-an éljeneztünk, és ünnepeltük a csatárt, a kapus rosszalló pillantásaitól övezve, majd kiderült hogy kedves vendéglátóink kaptak gólt és az ellen sikerének örvendtünk. Fuck yeah, it’s a beginning of a beautiful friendship… Na irány befelé, vacsoraidő van, siessünk, mert kihűl a Wurst. Megetettek, megitattak minket, majd a szükséges cigi, pisi, kaki szünet és átöltözés után nekiálltunk az este lebonyolításának. Addigra sok vendég is érkezett a terembe, ahol voltunk, a földszinten pedig a fotbalista urak - merthogy öregfiúk meccs volt - mulatoztak a kocsma részen.  A mi vendégeink legnagyobb arcai az apáca nénik voltak, átlagéletkoruk bőven 70 felett volt, és szépen beültek az első helyekre és vidáman söröztek.

Jöttek a programok, magyar rezesek, német rezesek, magyar táncok, majd ezek random módon történő váltogatása. A hangulat az idő előrehaladtával kezdett egyre jobb lenni, mivel mind a magyar, mind a német fellépők zseniálisan jók voltak. Csak volt két bibi: 1. a németek vedelték a sört 2. a magyarok csak nem bírtak hivatalosak maradni, előjött a mulatós énjük is. Na kérem szépen, közeledett az est csúcspontja, a záró szám, amit a rezesek játszottak, és közben a néptáncos fiúk lányok felkérték a németek prominens személyeit, és a mi csapatunk szervezőit táncolni. Ez idáig nincs is baj, de aztán előjött az, ami minden magyar lagzi kötelező eleme, de Bajorországban a legabszurdabb dolog amit átélhet az ember…

A rezesek hangszereiből felcsendültek az örökéletű csodasláger „A vonat nem vár” című gyönyörűség első dallamai. Na, hogy mutassuk meg hogy mulat a nép alapon a magyar táncosok rögtön beindították a vonatozást a teremben. Ebbe már bevontak mindenkit, polgármestert, vendéget, a bögyös pincérnőket, mindenkit. És a rezesenknek nagyon tetszett. Húzták vagy 10 percig a számot, a vonat közel 60-70 fősre duzzadt, a szerencsétlen német rezesek próbáltak a magyarokkal együtt zenélni, ami nem igazán ment. És ez volt az a pillanat, amiért már érdemes volt megszületni, és amit soha, de soha az életben nem felejtek el…

Na ekkor egy pillanatra átéreztem mit is jelent az Európai Unió. Hogy nem jelent problémát sem a gazdasági, sem a kulturális különbség, hogy közösen beszélt nyelv nélkül is jól tudják magukat érezni egymás társaságában két különböző nemzet lányai, fiai. Majd 2 másodperccel később rájöttem, hogy olyan, mintha egy szörnyű csehszlovák filmvígjátékban lennénk. Egy rakás részeg ember énekelve, üvöltözve, vonatozik egy izzadtság szagú teremben este fél tízkor egy tüchtig kis német városkában, na ez az ami valami eszméletlen élmény volt. Azt hiszem egy pszichológus kelleni fog a feldolgozásához.

Mindenesetre egy dolog biztos, az EU jó és hasznos dolog, mert ez a teljes program az EU finanszírozásával jött létre, így szeressétek, támogassátok továbbra is ezt a kedves sóhivatalt, hadd érezze jól magát még a jövőben is sok fiatal fiú és lány.